Készítsük fel a gyerekeket az életre, ne csak arra, hogy egész nap játszanak!
Tanítsuk meg a gyereknek már 4 éves korban azt, hogy gondolkodjon és vállalja a felelősséget a tetteiért.
Ha egy gyerek már kicsi korában azt tanulja meg, hogy a boldogságot csak a játszás jelenti és mást nem kell csinálnia, akkor az tudatosul benne, hogy amiért ő kicsi mindenkitől csak kaphat édességet, üdítőt, játékot és lassan megszokja azt, hogy valaki mindig a rendelkezésére áll.
Ameddig egy gyerek kicsi, csodálatos a gyerekkora mert boldog és nyugodt, vannak játékai játszhat és dédelgetik őt.
A gyermekkor megéléséhez minden gyereknek joga van. Ez egy természetes dolog? Nem egészen így van. Lehet egy gyereknek boldog gyerekkora más számlájára?
Több száz évvel ezelőtt a gyerekeknek nem volt gyerekkoruk. Amiért egy gyerek nem felnőtt az nem azt jelenti, hogy joga van bizonyos kiváltságokhoz.
Az emberek évszázadokon át úgy éltek, hogy nem teremtettek a gyerekeknek egy különleges gyermekkort, nem is érezték ennek a hiányát.
A modern európai civilizáció korlátain kívül, sok helyen a gyerekeknek nincs gyerekkoruk még napjainkban sem. Ott minden 2-3 évet betöltött gyerek dolgozik vagy a háztartásban segít vagy a kert megművelésében. Az ő számukra a legjobb játék az, hogy segítsék a szüleiket. Az 5 éves gyereknek vigyáznia kell a kisebb testvérre azért mert ő már nagyobb.
Milyen játékokról vagy gyerekkorról beszélhetünk?
Az utóbbi 150 évben megváltoztak a dolgok, jelen pillanatban minden jó szülő tudja, hogy szeretetet és boldogságot kell nyújtania a gyerek számára. A gyereket szeretni kell, mindene meg kell legyen és ezért ő cserébe nem kell adjon semmit.
Amikor felnő úgyis nehéz élete lesz akkor legalább a gyerekkora legyen könnyű és szép, mindent meg kell tennünk érte mert ő még kicsi.
Bekötjük a gyerek cipőfűzőjét, a táskájába tesszük a kesztyűt, hogy ne fázzon a keze, ha meglát egy játékot ami tetszik neki, akkor megvesszük akkor is, ha már millió játéka van. Az a szülő aki szereti a gyerekét megvesz neki mindent csak a gyerek ne sírjon. Sajnáljuk a gyereket, ha elesik, megütötte magát és sír, ilyenkor próbáljuk őt megvigasztalni.
A mai gyerekkor elég különleges, mert a szülők ilyenné teszik. Ha egy gyerek azt szokja meg, hogy sÍrjon azért amit szeretne akkor a szülők segítségével egy kezelhetetlen gyerek válik belőle. Ha egy gyerek azt érzi, hogy körülötte forog az egész világ, a nagymama, a nagyapa és a szülők is akkor már nem is akar felnőtté válni. Miért is kellene lemondania a boldogságról mikor mindenki azt nézi, hogy járjon a kedvébe? Miért is kellene felnőnie? A gyerekek rafináltak és, ha van rá lehetőségük akkor kicsik maradnak azért, hogy minden ajándékot megkapjanak az élettől.
Akkor is amikor már felnőtté válnak, nehéz lesz a számukra hétfőtől – péntekig munkába járni és dolgozni és azt fogják várni, hogy eljöjjön a hétvége azért, hogy ismét visszatérjenek a boldog gyermekkori pillanatok amikor nem kell csinálniuk semmit a TV nézésen és a szórakozáson kívül.
A boldogság csak a szórakozásból és a lustálkodásból áll?
Akkor vagyunk boldogok amikor nem kell csinálnunk semmit. A boldogság azt jelenti, hogy mindig azt csinálod amit szeretsz? Amikor unatkozni fognak akkor mindig azt fogják várni, hogy valaki felvidítsa őket. Ha problémáik lesznek akkor azt fogják várni, hogy valaki helyettük megoldja azokat. Mert gyerekkorukban így volt. Biztosan senki sem szeretne egy ilyen férjet, vagy feleséget.
Kedves szülők akkor miért is neveljük így a gyerekeinket?
A gyermekkor nem csak abból áll, hogy a gyerek mindig boldog legyen, hanem egy alap ahhoz is, hogy egy jó érzésű felnőtt váljék belőle aki tiszteli a másik embert és megérti azt is, hogy az élet munkát jelent.
Boldog életed akkor van amikor azt a munkát végzed amit szeretsz. A gyermekkor az az időszak amikor a gyerek tanul és nem a szülőt zavarja mindenért. Pl. megtanulja egyedül bekötni a cipőfűzőjét.
A szülők feladata az, hogy felkészítsék a gyereket a jövőre és nem az, hogy együtt szórakozzanak vele. Nem kell őket sajnálni, ha elesnek és megütik magukat, meg kell tanítani a gyereket arra, hogy ne sírjon amikor ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek.
Ne bánjunk úgy a gyerekkel mint egy játékszerrel, hanem bánjunk úgy vele mint egy jövőbeli alkalmazottal aki a saját cégünket fogja irányítani.
Tanítsuk meg a nagyobbik testvért arra, hogy vigyázzon a kisebb testvéreire és ne csak vigyázzon rájuk, hanem vállaljon felelősséget is értük, hogy fogadjanak szót a nagyobbaknak. Kedves szülők készítsétek fel a gyerekeket az életre.