Hogyan barátkozz össze önmagaddal
A mai világban szörnyen nehéz önmagunknak maradni. A rengeteg elvárás, és a társadalmi nyomás miatt sokszor magam sem tudom, hogy melyik is az igazi arcom. Hiszen hogyan lehetnék jóban azzal a képpel, amit mások elnyomnak, leszólnak, kicsúfolnak? Nyilván okkal szólnak le érte, gondoltam. De valóban így van? Vagy a magamról alkotott kép annyira eltorzult, hogy muszáj nyitnom saját magam felé, és végre rámosolyognom a tükörképemre?
Első lépés: Ne hagyd, hogy mások véleménye befolyásoljon
Miért hagyod másoknak, hogy megmondják milyen is vagy valójában? Ha valaki rosszat mond rád, akkor gondolkozz el: vajon van valóság tartalma, vagy pusztán rosszindulatból szólt le? Ha barátod vagy egy hozzád közel álló személy tesz rád megjegyzést, akkor sose gondold bántásnak, hiszen nekik semmi okuk nincs rá, hogy elrontsák a hangulatod. Ha arra jutottál, hogy van valóság alapja, akkor se szomorkodj, hanem változtass! Nyiss az újra, és hagyd, hogy mások tanítsanak.
Második lépés: Ne legyél szégyenlős
Nyiss mások felé! Ahhoz, hogy új embereket vonz be az életedbe, beszélned és érdeklődnöd kell mások iránt. Először ijesztőnek tűnhet, hogy mindenki rád mered, amikor beszélgetsz velük, hiszen te vagy az új ember, de gondolj bele! Ha megtanulsz mindenkivel társalogni, akkor a környezeted számára is sokkal magabiztosabbank fogsz tűnni.
Harmadik lépés: Sose szégyelld, hogy mi érdekel igazán
A hobbijaid, szenvedélyed mind-mind hozzád tartozik, miért nem vállalod fel? Hiszen ez olyan, mintha egy sötét lepel alól szemlélnéd a világot, hogy az emberek ne tudják meg, hogy ki is vagy igazából. Furcsa babákat gyűjtesz? Jó! Szeretsz este egyedül sétálni a Margit-szigeten? Remek! Nem tudhatod, hogy ki miért szeret meg téged. Lehet, hogy valaki a furcsa szokásaidért bolondul érted annyira.
Negyedik lépés: Légy büszke az egyéniségedre
Mi a baj a húsos száddal, vagy azzal, hogy vékonyabb vagy az átlagnál? Semmi! Ezt biztosan sokszor hallottad már az édesanyádtól, de úgy vagy jó, ahogy vagy. Senki, még a társadalom befogadása sem ér annyit, hogy beolvadj a tömegbe, és olyan legyél, mint a többi gyári baba, aki ugyanúgy fél élni, mint Te. Egyszer élünk, de akkor igazán élni kell. És szeretnünk kell minden porcikánkat, mert ha mi nem szeretjük önmagunkat, akkor ki fog?