A fiú, akitől nem tudott elszakadni a lány

large

Vannak olyan emberek, akiktől egyszerűen nem lehet elszakadni. Nem azért, mert akkora a szerelem, hanem mert az életed részévé válnak.
Én is így éreztem. Szerettem, nagyon, de mégsem éreztem már azt a hatalmas boldogságot, lángoló szenvedélyt és égő szerelmet. Talán ami akkor bennem volt, úgy nevezném: feltétel nélküli szeretet.
A kapcsolatunk nyugodt volt- ez a legjobb kifejezés rá. Már nem küzdöttünk egymás ellen, sem egymásért, mert tudtuk, van egy biztos pont az életünkben, amit nem éri meg elveszíteni.
Vajon ugyanazt éreztük? Ő is ezt gondolta? Nem tudom.

De őszinte leszek. Valami hiányzott. Mindenem megvolt, amire vágytam, mégis úgy éreztem, valami nem volt egész.
Aztán teljesen váratlanul egyik este egy buliban megismerkedtem egy fiúval.
Megláttam, és akartam. Nem akartam szerelmes lenni, sem vele leélni az életemet, de egyszerűen valami vonzott benne. Valami olyan vágyat éreztem iránta, amit már rég, vagy talán soha. A kalandot, a kihívást és egy olyan életérzést, amit talán senki nem tudott még adni.
Elkezdtünk beszélgetni és egyszer csak reggel lett. Aztán hirtelen eltelt egy hét, két hét, majd lassan három hónap és napról-napra jobban vonzódtam hozzá.
Azonban szerettem Őt, aki évek óta az életem része volt. Nem mertem lépni. Nem mertem feladni a biztosat egy bizonytalanért. Miért? Mert féltem a jövőtől, attól, hogy elrontok mindent. Nem voltam képes elhagyni a saját komfortzónámat.
Soha nem voltam olyan biztos önmagamban, hogy lépjek.
Végül nem is tettem meg.
Az új fiú szépen lassan eltűnt az életemből , mert nem voltam képes választani és Ő már nem tudott várni. Megértettem. A szívem egyre jobban felé húzott, míg az eszem maradt volna. Én pedig döntöttem.
A fiú azóta megkérte egy másik lány kezét és ahogy látom, nagyon boldogok. Az én választottam pedig nem sokkal később elhagyott egy lányért?
A sors iróniája talán.
Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám ,hogy ha valaki jön az életedbe, biztos nem a véletlen műve. De az is lehet, hogy csak próbatétel volt, mert máig hiszek abban, hogy aki az életem része kell hogy legyen, az is lesz, így vagy úgy. Mi a helyes döntés? Nem tudom. Azt azonban igen, hogy veszteni valónk soha sincs, mert amiről azt hisszük, hogy a miénk lesz örökre, az is pillanatok alatt elveszhet.

Hozzászólások:

10 thoughts on “A fiú, akitől nem tudott elszakadni a lány”

Comments are closed.