Nyílt levél egy gyerek tollából, akinek a szülei éppen válófélben vannak. Avagy: Gyerek a szülők válásában: A hang, amit senki sem hall!
Drága édesanyám, édesapám!
Tudom, hogy szenvedtek, én is nagyon szenvedek… Nagyon rosszul esik, hogy nem figyeltek rám. Még lehet kicsi vagyok, nem is tudom annyira szavakba önteni az érzéseimet, de tisztában vagyok azzal, hogy milyen hatást vált ki belőletek, az, hogy elváltok egymástól. Úgy érzem, hogy a szívem meghasad, minden egyes alkalommal, mikor veszekedni látlak benneteket.
Tudom, hogy csak gyerek vagyok, de nekem is vannak érzéseim, ahogyan nektek is. Nekem is szükségem van a szeretetre, az odafigyelésre, a törődésre, a megértésre, a türelemre, és talán ami a legfontosabb, hogy érezzem, hogy még van helyem a ti életetekben.
Értem ne veszekedjetek, és ne is keverjetek bele a kettőtök között dúló konfliktusaitokba! Ne hazudjatok, hogy minden rendben van, mert tudom, hogy nincs ez így. Mindketten azt bizonyítjátok be a veszekedéseitekkel, hogy a házasságotok egy hibás lépés volt, és ha tekintettel lennétek rám, akkor tudnátok, hogy tönkreteszitek az egész gyerekkoromat.
A válásotokkal mindent kiöltök belőlem, amit korábban a szerelem pozitív oldaláról gondoltam, és pedig a legfontosabbat, azt, hogy a szerelem és az egymás iránti szeretet feltétel nélküli. Azt a példát mutatjátok a válással, hogy bárki, könnyedén pótolható. Azt sugalljátok a marakodásaitokkal, hogy ne essek szerelembe, ne szeressek senkit, mert a végén csalódás, és sok fájdalom fog érni, amiből nagyon nehéz lesz majd felállnom.
Lehet, hogy még nem értek mindent, de tudnotok kell, hogy felelősek vagytok értem, és a vitatkozásaitokkal az én lelki biztonságomat kockáztatjátok, mert azt szeretném érezni, hogy vigyáztok rám, megvédtek a rossz dolgoktól, számíthatok a segítségetekre.
A válásotok olyan félelemmel tölt el, hogy abba bele sem tudtok gondolni, hiszen a következő jó pár évet csak egy szülővel fogom eltölteni, nem lesz anya és apa egyszerre a lakásban.
A ti különválásotok örökre nyomot fog hagyni a szívemben, és azt a mondást fogja eszembe juttatni, hogy „A jó dolgok, csak a jó emberekkel történnek…” , ez pedig azt jelenti, hogy én rossz vagyok.
Ne feledjétek, én csak egy gyerek vagyok, a ti válásotokban.
Hozzászólások:
2 thoughts on “Nyílt levél egy gyerek tollából, akinek a szülei éppen válófélben vannak. Avagy: Gyerek a szülők válásában: A hang, amit senki sem hall!”
Comments are closed.
Ezen kellene igazán elgondolkodni mindenkinek aki egy család szétrombolásáról dönt!!!!!!
Akkor kell anyàzni egymàst amikor a gyerek nem làtja ès nem hallja,borzasztó, egy ilyen hàzassàgban èlni,ès mindenki màshol keresi a boldogsàgot,ez a normàlis hàzassàg?