Netbulvár

Nincs olyan középiskolai osztály, ahol nem volt valakinek egy-egy rossz emlékű barátja, barátnője. Persze, ők megmutatták a szexuális együttlét bájait, meglehet a házasságot is és talán olvastunk néhány borús szerelmi történetet, a 19. századból, hogyan ne csináljuk ezeket.

De amikor véget ér egy-egy ilyen vacak kapcsolat, tanácsok nélkül maradunk… vagy ami még rosszabb, tanácsokat fogadunk el különféle magazinok hasábjairól.

Igaz, próba-szerencse alapon éli meg ezeket a kezdeteket az ember. De általában, mint a legtöbb ember is, van, hogy hibázunk.

Ám ez a probléma része, hogy milyen sok egészségtelen és fájó kapcsolati szokást alakítunk ki a kultúránkban. Imádjuk a romantikát – tudod, azt a szédítő és irracionális romantikus szerelmet, amikor törött tányérokat találsz a fal mentén, amit valaki könnyek között vágott a falhoz – ami kineveti a gyakorlatiasságot és rendhagyó szexualitást. Férfiak és a nők tárgyiasítják egymást és azt a kapcsolatot, amiben épp benne vannak. Így a felek gyakran tekintik egymást eszköznek, mintsem megosszák érzéseiket és kölcsönösen támogassák egymást.

Sok az önsegítő irodalom, ami valójában nem is segít és nem, a férfiak és nők NEM különböző bolygókról származnak, ez már túlzott általánosítás. És legtöbbünknek valószínűleg nem anya és apa a legjobb példa egy szeretetteljes kapcsolatra.

Szerencsére rengeteg pszichológiai kutatást végeztek már az egészséges és boldog kapcsolatokról az elmúlt pár évtizedben és van néhány alapelv, amivel a legtöbb ember nincs tisztában, illetve nem követi. Valójában néhány ezek közül az elvek közül gyökeresen ellentmond azzal a hagyományos gondolattal, amit romantikus és normális kapcsolatnak vélünk.

Az alább felsorolásra kerül 6 általános tendencia a kapcsolatokban, amiről sok pár azt hiszi, hogy egészséges és normális, de valójában mérgező és tönkreteszi a boldogságukat. Elő a papír-zsebkendőkkel.

Mi is ez? A „hibapontgyűjtés” jelensége, amikor valaki akivel jársz folyamatosan a múltban elkövetett hibáidért okol, amiket elkövettél a kapcsolatban. Ha mindkét fél a másikra próbálja hárítani ezeket, akkor beszélhetünk „kapcsolati hibapontokról”, ami egyfajta háborúvá válik, hogy ki követett el több sérelmet a másik felé az elmúlt hónapokban, években és ki mit fog még elkövetni a következőkben.

„Egy igazi szemétláda voltál Cynthia 28. születésnapi még 2010-ben és ez tönkreteszi az egész életedet azóta. Miért? Mert ez nem olyan történés, amit elfelejtesz egy hét múlva. De ez rendben is van, mert akkoriban rajtakaptad, hogy kacér üzeneteket váltottak a munkatársával és azonnal féltékeny lettél rá és akár gyűlölted is, igaz?

Helytelen…

Miért mérgező? Ez a kapcsolati hibapontgyűjtés állandóan jelen van, mert az egyik vagy mindkét fél a kapcsolatban a múlt eseményeit használja fel, hogy igazolja és védje a jelenlegi helyzetet, az igazát. Ez kettős negatív hatással bír. Nemcsak a jelen helyzetet bírálja másképp, de bűntudatot próbál ébreszteni a múlt keserűségeiért, hogy a partner is rosszul érezze magát a jelenben.

Ha ez sokáig folytatódik mindkét fél arra használja energiáját, hogy bizonyítsa ő kevésbé vétkes mint másik, ahelyett hogy a jelen problémáit oldanák meg. Az emberek azzal töltik az idejüket, hogy kifogásokat keressenek a többiekben ahelyett, hogy több szeretetet mutatnának a másik felé.

Mit kellene inkább tenni? Külön-külön foglalkozni az egyes sérelmekkel, hacsak nem kapcsolódnak egymáshoz. Ha valaki megszokásszerűen csalja a másikat, az nyilvánvalóan egy visszatérő probléma. De az tény, hogy ha ez az esemény 2010-ben történt és ekkor volt nagyon feszélyezett, most pedig 2014-et írunk és ő még mindig szomorú emiatt, már nem lehet mit tenni a múlttal szóval ne hozd fel.

Fel kell ismerni, hogy mindenkinek vannak hibái és a másikat hibáival, tetteivel és viselkedésével együtt kell elfogadnunk. Ha ezeket nem fogadod el teljes mértékben, akkor őt sem tudod elfogadni. Ha valami még egy év múlva is zavar vele kapcsolatban, akkor azt egy éve már meg kellett volna beszélni és oldani. Gondoljatok a pozitív dolgokra és ha szükséges beszéljétek meg a múlt sérelmeit és zárjátok le azokat a gondokat, érdemesebb a jelennek és a jövőnek élni.

Mi is ez? Ahelyett, hogy nyíltan kimondanánk mi bánt, megpróbáljuk partnerünket az általunk elképzelt helyes irányba terelni. Ahelyett, hogy kimondanánk, mi is bosszant fel, inkább kicsinyes apróságokkal próbáljuk bosszantani, hogy indokoltnak érezhessük a panaszkodásunkat felé.

Miért mérgező? Mert ez megmutatja, hogy ti ketten nem tudtok nyíltan, kényelmesen és világosan kommunikálni egymással. A partnernek nincs oka a passzív agresszióra, ha biztonságban érzi magát és el tudja mondani mitől dühös, mi bántja a kapcsolatban. Ha nem kritizáljuk vagy bíráljuk a másik felet, akkor nem fogja érezni a kioktatások szükségességét.

Mit kellene tenni helyette? Kezeld az érzéseket és vágyakat nyíltan. Tedd tisztává a másik fél számára is ezeket, hogy ő nem feltétlen felelős a jelenlegi helyzetért, de érezze a támogatásod. Ha szeret, akkor megérti a helyzetet.

Mi is ez? Amikor az egyik fél kritikát vagy panaszt kihasználva érzelmileg és fenyegetően megzsarolja a másik felet, hogy elkötelezett kell lennie a kapcsolatukban. Ilyen például, ha az egyik fél elhidegül a másiktól és ahelyett, hogy azt mondanánk neki, hogy „Úgy érzem olykor igen rideg vagy velem.”, inkább azt mondjuk, hogy „Nem tudok olyan emberrel élni, aki ilyen rideg velem egész idő alatt.” … általánosítunk.

Miért mérgező? Az érzelmi zsarolás miatt és mert rengeteg felesleges drámát generál a helyzet. Minden apró megbotlás azt eredményezi, hogy a kapcsolat elkötelezettsége egyre erőltetettebbé válik. Ez mindkét fél számára fontos a kapcsolatban, hogy tudják, megoszthatják negatív gondolataikat és érzéseiket egymással anélkül, hogy fenyegetné a kapcsolatukat. Ellenkező esetben elnyomják valódi érzéseiket és gondolataikat, ami oda vezet, hogy teljesen másként fogják látni környezetüket és bizalmatlanok lesznek vele szemben.

Mit kellene tenni? Az teljesen rendben van, hogy ha olykor dühös vagy partneredre vagy nem szeretsz benne valamit. Ilyen az emberi természet. De azt meg kell érteni, hogy valaki felett vádaskodni és szeretni az nem ugyanaz a dolog. Ki kell fejezni azt, ha valami nem tetszik, de nem kell általánosítani, mintha mindig ilyen lenne. Lehetünk mindig odaadóak még akkor is, ha a társunk néha feldühít minket. Vagyis azok a kapcsolatok, ahol képesek a felek megbeszélni minden kritikát egymás iránt, mindenféle bíráskodás vagy zsarolás nélkül, az csak erősíti a kapcsolatukat.

Mi is ez? Tegyük fel, hogy igen vacak napon vagy túl és a párod nem épp teljesen együtt érző vagy nem támogat épp az adott pillanatban. Meglehet épp körbetelefonálta az ismerőseit, hogy elmehetnének valamerre. Te inkább legszívesebben kiterülnél az ágyon vele és megnéznél egy filmet, ő pedig azt tervezte, hogy kimegy a barátaival valamerre.

Ezért te nekiállsz ostorozni őt, amiért ilyen érzéketlen veled. Vacak napod volt és ez ellen nem tudsz mit tenni. Persze, nem kérted, de elvárnád, hogy rögtön tudja, hogyan is járhatna a kedvedben. Elvárnád, hogy tegye le a telefont, adja fel az esti terveit, mert most ilyen rossz érzelmi állapotban vagy.

Miért mérgező? Partnerünket hibáztatni a saját érzéseinkért egyszerű formája az önzésnek és klasszikus példája, hogy szegényesen kezeljük saját határainkat. Ha előfordul olyan eset, hogy úgy érzed a párod felelős mindig az érzéseidért, ez lehet a jövőben is egyre többször fog előfordulni. Az egyik fél nem engedi a másiknak, hogy azt csináljon, amit akar, anélkül, hogy ő ellenőrizné. Minden otthoni tevékenység, még az olvasás és tévézés is olyan tett, amit meg kell beszélni vele, különben kritizálni fogja. Ha valamelyik fél dühös vagy ingerült, minden személyes érzés kirepül az ablakon, és most már a másik fél a felelős azért, hogy ő maga jobban érezze magát.

A legnagyobb probléma és alapja az egésznek maga a harag. Persze, ha a barátnőm megharagszik rám, mert rossz napja volt és most frusztrált, ideges és egy kis figyelmet szeretne, ez érthető. De ha ez elvárás lesz a későbbiekben, hogy az én életem minden perce körülötte forogjon, akkor ez egy idő után elkeserít és manipulálja a felé irányuló érzelmeket és vágyakat.

Mit kellene tenni? Felelősséget kell vállalni a saját érzéseinkért és hogy párunk is felelősséget vállaljon a sajátjaiért. Van egy apró, de fontos különbség a támogatás és a kötelesség, mint kötelező támogatás között. Bármilyen áldozatot is hozzunk, annak saját döntésünknek kell lenni, nem pedig elvárásnak. Amint mindkét fél a kapcsolatban egymás hangulatát okolják a történtek miatt, arra ösztönzi őket, hogy elrejtsék valódi érzéseiket és manipulálják azokat, valamint egymást.

Mi is ez? Felbosszant, ha párod mással látod beszélni, flörtölni, ha más hívogatja, vagy küld neki üzenetet, ha más érinti meg és a benned kialakuló dühöt a párodon próbálod levezetni, és megpróbálod irányítani a viselkedését. Ez gyakran odáig fajul, hogy a dühös fél megpróbálja feltörni a levelezését, megnézi az üzeneteit, amíg ő a zuhany alatt van, vagy követi a városba, hátha valakivel találkozik, akire te nem számítottál.

Miért mérgező? Meglepő, de néhány ember ezt úgy értelmezi, mint egyfajta szeretet megnyilvánulást. Úgy érzik, hogy ha a párjuk nem lesz féltékeny valamilyen úton-módon, akkor nem is szereti őket.

Ez igazán nagy hülyeség. Irányító és manipuláló. Szükségtelen drámát és harcot produkál. Azt jelzi, hogy hiányzik a bizalom a másik fél felé. És valljuk be, ez inkább megalázó. Ha a barátnőm nem bízik bennem, ha más vonzó nők vannak körülöttem, akkor azt jelzi felém, hogy hazug vagyok, vagy pedig nem tudom irányítani az érzéseim. Bármelyik eset is legyen, az ilyen nővel nem akarok járni.

Mit kellene tenni? Bízz a partneredben. Ez egy radikális gondolat, tudom. Némi féltékenység természetes, de ha túlzottan jelentkezik és megpróbáljuk irányítani a másikat ezáltal, azt jelzi, hogy saját érzéseinket értéktelennek tartjuk, pedig ezt a helyzetet meg kell tanulni, el kell viselni és nem ráerőltetni a másikra saját magunkat. Különben ellökjük magunktól azt az embert, akit szeretünk.

Mi is ez? Bármikor, ha nagyobb konfliktus van a kapcsolatban, ahelyett, hogy megoldanánk és megbeszélnénk azt, inkább érdekes vagy jó érzéseket tápláló ajándékot vásárolunk vagy elutazunk valahova, ezáltal elfedjük a problémát, mintha csak el tudnánk temetni azt.

Miért mérgező? Nemcsak a szőnyeg alá söpörjük a valódi problémákat, ami később valószínűleg még erőteljesebben nyilvánul meg legközelebb, hanem ártunk vele saját magunknak is. Ez nem egy férfi vagy női probléma, mindkét félre igaz lehet, az alábbi csak egy példa: Tegyük fel, hogy egy nő megharagszik a férjére, a férfi pedig úgy próbálja megoldani a helyzetet, hogy vesz valami kedves ajándékot, vagy esetleg elviszi a feleségét egy étterembe. Ezzel azonban azt éri el, hogy a nőben még inkább nőhet a harag a férfi iránt, és élvezheti a helyzetet és a pasit sem ösztönzi más, hogy megoldják a kapcsolatuk problémáját. És mi lesz ennek a vége? Egy olyan férj, aki mindig az ATM-hez rohan, ha gond van, és egy állandóan keserű nő, akit sosem hallgatnak meg.

Mit kellene tenni? Valójában, mint tudod, meg kell oldani a problémát. Megtört a bizalom? Beszéljetek róla, hogy tehetitek jóvá. Valamelyik fél úgy érzi elhanyagolt vagy nincs megbecsülve? Beszéljetek róla, hogyan oldhatnátok meg, és hogyan értékelhetnétek fel az érzéseket. Beszéljetek!