Netbulvár

A rák nem betegség, hanem túlélési mechanizmus

Amit most olvasni fogsz, alapjukban ingathatja meg vagy akár meg is semmisítheti a testedre, az egészségedre és a gyógyulásra vonatkozó hiedelmeidet. Már a cím is: A rák nem betegség, sokakat zavarhat, másokat provokálhat, ám bátorítást ad mindenkinek. Ez a könyv az egész életet átformáló kinyilatkoztatásként hat mindazokra, akik eléggé nyitott szelleműek, s latra vetik azt a lehetőséget, hogy a rák nem igazi betegség. Ehelyett úgy tekintenek a rákra, mint a test roppant körmönfont és végső kísérletére, hogy meggyógyítsa önmagát, és életben maradjon, amíg csak a körülmények lehetővé teszik – márpedig, majd mint látni fogjuk – ezek a körülmények legnagyobbrészt ellenőrzésünk alatt tarthatók.

A rák roppant zavarba ejtő és előre nem látható rendellenesség. Eléri a legboldogabbakat és a legelesettebbeket is, gazdagot és szegényt, dohányost és nem-dohányost, kicsattanóan egészségeseket és kevésbé egészségeseket. Bár gyerekek közt régebben ritka volt, mint a fehér holló, manapság náluk is egyre gyakoribb. Minden szociális réteghez tartozó, bármilyen foglalkozású emberben kifejlődhet.

Bizonyára meglepődsz, ha megtudod, hogy ha a rák bármelyik előidézője (és az a tényleges betegség, nem pedig a rák) sújtja az embert, egész bizonyosan meghalna, ha nem növesztene a teste ráksejteket. Könyvemben igyekszem világossá tenni, hogy a rák olyan gyógyulási folyamat, amelyet támogatnunk kell, nem pedig elfojtanunk vagy „leküzdenünk”. Bizonyítékokat tárok elő, hogy a rák gyógyításának ez a cseppet sem ortodox módja sokkal hatékonyabb, mint a rák megsemmisítésére törekvő módszerek.

Azt is állítom továbbá, hogy a rák – a test végső gyógyító mechanizmusa – csak akkor fejlődik ki, ha a test hulladékürítő és méregtelenítő mechanizmusai már hatástalannak bizonyultak.

Szélsőséges körülmények között a rákkeltő (karcinogén) tényezők tartós jelenléte néhány hét vagy hónap alatt is lerombolhatja a test védelmi rendszerét, s ennek következtében gyors és erőteljes daganatnövekedésre van szükség, hogy a szervezet szembenézhessen a bajjal. Általában azonban hosszú évekig, sok évtizedekig is eltart, amíg kialakulnak az állítólag „rosszindulatú” daganatok, és diagnosztizálni lehet őket.

Sajnos a „rosszindulatú” daganatok képződésével kapcsolatos tévképzetek, vagy az ismeretek teljes hiánya a sorból kilógó sejteket gonosz szörnyetegekké fújta fel, amelyek eltesznek bennünket láb alól, nyilván a bűneink büntetéséül, vagy, mert rosszul bántunk a testünkkel. Azonban, mint majd látni fogjuk, a rák értünk van, nem ellenünk.

Ha nem változtatjuk meg a rák lényegét illető képzeteinket, ellene szegül a kezelésnek, főként a legfejlettebb s leginkább használatos módszereknek. Ha rákod van, márpedig a rák az én felfogásom szerint nem betegség, hanem a test összetett túlélési reakcióinak része, az alábbi kérdésekre kell választ találnod:

– Melyek azok az okok, amelyek ráksejtek kifejlesztésére kényszerítik a testedet?

– Ha sikerült megállapítanod az okokat, hogyan kell foglalkoznod velük, hogy elősegíthesd testednek a gyógyulást?

– Mi határozza meg a benned kialakult rák fajtáját és súlyosságát?

– Ha a rák csakugyan gyógyító mechanizmus, mit kell tenned, hogy a jövőben ne legyen szüksége a testednek az önfenntartás ilyen durva eszközeire?

– Minthogy a test eredeti genetikai mintázata mindig az élet folytatását, valamint a legkülönfélébb csapások elleni védelmet támogatja, miként járulhatott hozzá a tested egy olyan genetikai változáshoz, amely saját megsemmisítését idézi elő?

– A besugárzás, a kemoterápia és a műtéti beavatkozások gyógyítanak-e ki a rákból némely beteget, vagy pedig saját magát gyógyítja meg – e radikális, temérdek mellékhatással súlyosbított beavatkozások ellenére?

– Milyen szerepet játszik a rák előidézésében és végkifejletében a félelem, a csalódottság, a csekély önbecsülés és a visszafojtott düh?

– Miért alakul ki olyan sok gyermekben agydaganat vagy fehérvérűség?

Hogy kezelhessük és gyógyíthassuk a rák előidézőit, kielégítő és gyakorlati válaszokat kell találnunk a fenti kérdésekre. Ha megvan benned a belső késztetés, hogy megértsd, és javadra fordítsd ezt az egész életedet megváltoztató eseményt (mármint a rákot), hasznodra válik, ha megérted: a rák kapóra jön, hogy helyreállítsd életed kibillent egyensúlyát. Ha azonban az életed elleni fenyegetésnek tekinted, súlyos traumának és szenvedéseknek nézel elébe.

Mindkét esetben rá fogsz ébredni, hogy mindig te vagy a tested ura. Emberi testben csak akkor élhetsz, ha hozzá tudsz férkőzni egy bizonyos mennyiségű létfenntartó energiához. Vagy arra használod ezt az energiát, hogy tápláld és gyógyítsd a testedet, vagy pedig arra pazarolod, hogy csatát indíts egy olyan betegség ellen, amely az orvosi elmélet szerint az életedre tör. A választás végül is a tiéd.

Ha tudatosan vagy öntudatlanul a tested iránti nemtörődömséget vagy az ellene való harcot választod a szerető figyelem és megbecsülés helyett, annak az lesz a vége, hogy testednek a pőre életben maradásért kell majd küzdenie. Végső soron nem az a fontos, hogy rákod van, hanem hogy miként fogod fel, és mit óhajtasz tenni vele kapcsolatban.

Sok-sok lehetséges módszer közül a rák csupán az egyik, hogy a tested kikényszerítse: változtass az önszemléleteden, a fizikai testedet is beleértve. Vagy valami szörnyűségnek fogod fel a rákot, aminek tehetetlen áldozatul esel, vagy pedig lehetőségnek, hogy kiállj magadért, az értékeidért, az önbecsülésedért. Ez óhatatlanul felveti a szellemi egészség kérdését, aminek a rákról szólva legalább akkora szerepe van, mint a fizikai és az érzelmi okoknak.