Ne ragaszkodj a nem megfelelő ember szerelméhez!

Kik azok a vigasztalhatatlan ragaszkodók? Akik az idejüket pazarlókhoz kötődnek, és nem érzékelik, ideje szedelőzködni, és örökre hátrahagyni a nem megfelelő embert. Akik órákon át ragasztgatják a szanaszét tört szerelmet, holott tudják, hogy soha sem nem lesz már ugyanaz. Akik újra és újra régen megfáradt emberi kapcsolatokat élesztgetnek, és azokat szólongatják, akik úgy tesznek, mintha nem is hallanának, és jó nagyot beintve tűnnek el a sarkon.

Akik a hazugságokra és lélek deformitásokra is találnak mentséget, és utolsó pillanatig végzetes naivitással védelmezik a senkiházi megtévesztőt, megcsalót, és saját érdekei szerinti kihasználót. Engednünk kellene, hadd menjen, vásároljon meg máshol lelkeket, és tördeljen másik szívet. Önzők vagyunk. Ragaszkodunk akár egy tárgyhoz is, akkor is, ha többszörösen összetört és összeragasztott. Ragaszkodunk emlékekhez, dédelgetjük azt, észre sem vesszük, mennyit szépítettünk, finomítottunk rajtuk az évek során, igen, az emlékeket is saját képünkre formáljuk, úgy őrizzük őket, így könnyebb. És ragaszkodunk emberekhez is, szívketrecbe zárjuk őket, es nem vesszük észre, hogy valójában ők tartanak minket ridegen, kenyéren és vízen, meg az apró szerelemmorzsákon, amiket időnként felcsipegetünk a szutykos földről. Százszor összepakoltak már, és ennyiszer figyelték, mikor nyílik legalább résnyire a kalitka ajtaja, mikor menekülhetnek végre, és indulhatnak szívtipró útjaikra. Life is a bitch, vésik az üzenőfalra a vigasztalhatatlan ragaszkodók. Ébresztő! Az élet gyönyörű, ahogy van, csak fejet kellene magasra emelni, és önbecsülést izmosítani, hogy ne ragadhassunk bele a nem megfelelő emberek kelepcéjébe.

A nem megfelelő ember érzelmileg elérhetetlen, mintha egy távoli csillagon pöffeszkedne egymagában, aztán nagylelkűen néha megajándékoz a társaságával, tessék, érd be ezzel. Rengeteg mindent tennél érte, de úgy tűnik, nem kell neki. Az érzelmek kimutatása teljesen egyoldalú, befogadja, és élvezi a gyengédséget, gondoskodást, de soha semmit nem ad vissza. Nem lehetsz igazán önmagad, egyéniséged, erősségeid nem csilloghatnak, és gyengeségeid nem mutatkozhatnak meg igazán. Nincs felszabadult nevetés, bilincs van a nyelveden, és örökös megfelelni akarás, egy nem létező, felállított tökéletes párkapcsolati sztenderdnek. Fogalma sincs, mit akarsz az élettől, és hogyan gondolkodsz a kapcsolatokról. Nem érdekli. Nem akar részt venni az életedben, csak egyetlen szeletke kell belőle, ami az ő testi-lelki jólétét szolgálja, a többi hidegen hagyja. Rossz hallgatóság, hallgat, és nem figyel. Nincsenek valódi beszélgetések, nem kapcsolódhatsz hozzá sem mentális, sem lelki szinten. Mélyebb témákat elviccel, elbagatellizál, csak az élet napos oldala kell veled, tehát elég a nyekergésből, és a lelki életből, inkább vetkőzz, bébi.

A szerelem nem csak azt jelöli, mit érzel a másik iránt. Hanem azt is, te magad, hogyan vélekedsz magadról, és hogyan értékeled magad a megfelelő ember tükrében. Ha bizonytalan, bátortalan és görcsös vagy, netán cefetül érzed magad, akkor nem ő a megfelelő ember. Valójában semmit nem tudsz róla, az egész élete egy rejtély, és idegenektől elzárt terület. A személyes térre mindenkinek szüksége van, de ne zárjuk el azt villanypásztorral a szeretteinktől. Mindezt természetes számára, neked pedig már véraláfutásos az önbecsülésed, ideje, hogy kongasson a vészcsengő a fejben, menekülj, azonnali hatállyal.

A nem megfelelő emberrel jobb nem konfrontálódni, mert csúnya veszekedés lesz belőle. Fogalmuk sincs, mi a különbség a veszekedés és vita között, azonnal felfokozott idegállapotban dühből reagálnak. Rájuk férne némi indulatkezelési terápia, de félsz szembesíteni őt a ténnyel, inkább kerülöd a konfrontációt. A találkozásokat már nem várod izgalommal, minden energiádat leköti a konfliktuskerülő magatartás, kimerülsz, lelkileg elfáradsz. Nem szereted, ahogyan bánik veled, a kapcsolati kontra mérlege súlyozottan a pro alá süllyed, gyűlik az érv ellene, egyre kevesebb, ami mellette szól. Akaratod ellenére saját képére formál, megváltoztatja az öltözködési stílusod, hajviseleted, idegenül szemléled az új embert, nem tetszik, aki mellette lettél. Magas igényszintjét, felsőbbrendűségét hangsúlyozza, ahová neked túl nagy munka felkapaszkodni, de azért próbáld meg. A nem megfelelő ember lehet érzelmileg távoli, elérhetetlen, és lehet túlságosan, és állandóan túl közel, annyira, hogy megfojt. Belemászik a gondolataidba, folyamatosan fürkészi a tekinteted, mikor vagy hűtlen megcsaló, vagy éppen milyen tőle szeparált bűnös gondolaton töröd a fejed. Mohón vágyik a figyelmedre, vámpírként szívja a véred, és minden nélküle eltöltött pillanatról elszámoltat, megszállottan birtokol.

A szerelem gyakran sebhelyeket hagy, de nem éri meg az időt, és a fájdalmat a nem megfelelő emberhez való ragaszkodás. A boldog párkapcsolat két érzelmileg érett, önállóan és egyedül is élni tudó, önálló döntésre képes ember lehetősége.

Forrás: