Egyedül

33 éves férfi vagyok. Egyedül élek. Egyedül fekszem le, egyedül fordulok a másik oldalamra, egyedül álmodom, egyedül ébredek. Egyedül kelek fel, egyedül reggelizem, egyedül hagyom bevetetlenül az ágyam. Három pár zokni hever szanaszét. Este mosni fogok. Magamra.

Egyedül öltözöm, egyedül nézek vissza a tükörből, egyedül indulok el. Egyedül várok a buszra is, mert persze, hogy előttem ment el. Fázom. Egyedül a kesztyűmet hagytam otthon. Elsőként érek be, pár perccel később együtt érkeznek a kollégák. Gyorsan telik a nap, együtt ebédelünk, vitatkozunk, ügyfelezünk, meggyőzzük egymást, aztán mégsem, újraálmodunk, kitalálunk, a végén közösen van igazunk. Ők nélkülem indulnak haza. Egyedül maradok bent.

14520577077031_40156946615864_db

Illetve Billy Idollal vagyok, teljes hangerőn. Egyedül nyitom ki a céges bárszekrényt, egyedül érzem egyből a fejemben, egyedül kuncogok úgy, mint egy kislány.

Egyedül zárom az irodát, egyedül késem le másodszor is a buszt, egyedül ülök az öltözőben, egyedül edzem, egyedül nézek vissza ebből a tükörből is – nem változott semmi –, egyedül fáradok, egyedül nyújtok, egyedül zuhanyzom, egyedül érek haza.

Bekapcsolom a tévét, hogy ne legyek egyedül. Kikapcsolom, mert szar. Csend van, amit a gondolataim ütnek át. Ez is szar. Hol van Billy Idol? Kimegyek az erkélyre, egyedül. Rágyújtok, beleszívok, kifújom. Egyedül ismétlem meg, egyedül nyomom el, egyedül jövök be, egyedül zuhanok a kanapéra, egyedül nézem a plafont és egyedül rettegek a gondolattól, ami órák, napok, hetek, hónapok, évek és még ki tudja, milyen rég óta újra és újra támad rendületlenül: egyedül maradok…

Valami jobbra számítottatok? Én is. 33 éves férfi vagyok. Egyedül élek. Egyedül fekszem le.

Hozzászólások:

6 thoughts on “Egyedül”

Comments are closed.