Netbulvár

A bimbódzó kapcsolatok még tele vannak ígérettel, és ilyenkor könnyű elvakultan hinni, hogy na most, végre az ideális partnerrel van dolgunk, aki minden szempontból elbűvölő. Amikor úgy érezzük, hogy végre minden apró részlet összeáll, hajlamosak vagyunk idealizálni az újdonsült lovagunkat, és ezt a túlszínezett képet megpróbáljuk minél tovább fenntartani. Mégis mikor hihetünk magunknak, hogy ez több mint fellángolás?

Az igazit felismerni nem is olyan könnyű. Eleinte egy kapcsolatban nem ütköznek ki olyan nagy problémák, melyek előre vetíthetnék az érzelmek alakulását – persze az apró jelek mindig figyelmeztetőek lehetnek. Ám, már a felhőtlen, randizós időszakban is megfigyelhetjük, hogy mikor teremtődik közöttünk összhang, vagyis mi a harmonikus együttlétünk kulcsa. Ha ennek feltétele, hogy az egyikünk folyton alárendelje magát a másik akaratának, akkor már sejteni lehet, hogy ez csak egy festett idill. Jó jel azonban, ha mindketten kölcsönösen tisztelni tudjuk egymás véleményét, világnézetét, illetve minden döntésben egyenrangú félnek tudjuk tekinteni a másikat.

A szerelemre nincs biztos recept: vannak párkapcsolatok, melyekben a legapróbb hibák is kiborítják a bilit, míg más partnerek között a súlyosabb problémák sem számítanak szakító oknak. Miért van ez? Talán azért, mert akit igazán szeretünk, képesek vagyunk a hibáival együtt elfogadni. Ettől még idegesíthet, kiboríthat minket, de belül úgy érezzük, hogy ezek az apró foltok az ő személyiségéhez tartoznak, melyek nélkül nem lenne egész. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk tőle úgy, ahogy van. Ám pont itt lép életbe a másik árulkodó jel, hogy valami mélyebb kapocsról van szó: idővel, amikor az idill elpárolog, valóságos mivoltában kezdjük látni a párunkat. Tisztán meg tudjuk fogalmazni, milyen ő, minden költői túlzás nélkül. Ha mégsem, akkor valami nincs rendben, mert nem ismertük meg eléggé. Amennyiben a valós kép már kevésbé vonzó számunkra, szintén van min elgondolkodnunk. Az igazinál viszont egyértelműen szíven üti az embert az a pillanat, amikor ráébred, hogy jobban szereti a párját mindenféle faxni nélkül.

A hasonló belső értékrendek és erkölcsi normák fontosak egymás megértéséhez. Nem kell egyformán gondolkodnunk és mindent helyeselnünk, amit a másik tesz, vagy mond, de nem árt, ha a fő pontokban egyetértünk. Szintén jó jel, ha valakiben igazán meg tudunk bízni, és ez a bizalom nem feltételekhez kötött. A nagy ő nem rombolja, hanem erősíti, építi a személyiségünket, és okítás nélkül tanít meg minket új dolgokra. Az igazival biztos, hogy nem egyhelyben toporog, hanem fokozatosanfejlődik a kapcsolat. Vele a tervezés, az összhang és a bizalom magától értetődő, és sohasem kierőszakolt jutalom.

Hozzászólások: