Ó, a nyomorult életbe?

Nem jutok betűhöz, se levegőhöz?

Ülök a klavi előtt és fáj, irgalmatlanul fáj ez a kép!

11933412_10153547567053774_4321166085025299903_n

Talán még soha nem ütött meg ennyire semmi, belesajdul a testem, a lelkem és a könnyeim folynak le az arcomon! Nincs olyan Isten, Allah, bármi, aki ezt akarhatja!

Valami nagyon el lett cseszve ezen a földön, ahol gyerekek lehetnek áldozatok!

Nézem a fotót és a saját kisfiamat látom a képen, őrjítő, hogy azt találgatom, vajon hányas lehet a lába, talán huszonnégyes? Tehetetlennek érzem magam és zokogok, itt ülök a rohadt monitor előtt és zokogok, negyvenhét éves fejjel!

Nem tudok annyi felkiáltójelet tenni a mondataim után, ami visszaadhatná azt, az érzést, ami benne dúl. Fájdalom, düh, harag kavarog bennem, ahányszor rápillantok a kis testre, ahogy fekszik a semmiben, személytelenül.

Belőle már biztos nem lesz ISIS janicsár, nem lesz se űrhajós, se buszvezető, nem fog képeskönyveket lapozgatni, nem fog se focizni, se bringázni, és azt hajtogatom: – A kurva életbe!

Van annyi dollár, font, euró, rubel, arany, gyémánt, bármi, ami megéri akár egyetlen ember életének kioltását?

22-sziria-ezeket-harcosokat-tamogatja-muveltnek-mondott-nyugat

?és azokra gondolok, akik fegyverkereskedelemből, kábítószerből, szervkereskedelemből, embercsempészetből és a rohadt háborúkból élnek, azokra, akik előidézik ezeket a katasztrófákat, hogy legyen még pár milliárd valamiből, még több!

?és azokra gondolok, akik ezeket a szerencsétlen embereket gazdasági menekülteknek nevezik, azokra, akik szemében ezek a muszlim, keresztény menekültek, ?tevebaszók, sivatagi cigányok?, akik ott üvöltöztek tegnap is a Keletinél a Migration Aid civiljeivel.

Magunkra gondolok, magyarokra, a mi szegényeinkre, a számozott utcákra, a gyerekekre, arra az ovis kisfiúra, akivel az Age of Hope és a 42 közös segélyezési akcióján találkoztam, aki héjastul akarta megenni a banánt, mert még nem evett ilyen gyümölcsöt!

apolok_etelosztas_42_034

Azokra gondolok, akik számom kérik a civileken, hogy miért segítenek a menekülteknek, miért nem a magyar szegényeknek és hajléktalanoknak adnak?

?és emlékszem, ezek a hangok kérték számon, a segélyszervezeteken régebben azt, hogy miért segítenek hajléktalanokon, sokgyermekes szegényeken!

Kedves olvasóim, barátaim, ismerőseim, dühös vagyok, ég bennem a fájdalom, felszáradtak a könnyek, de ott maradt a tompa keserűség.

ellenallas

Akaratlanul ökölbe szorult a kezem, itt az ideje cselekedni, mindenkinek képességei, tudása alapján!

Utóiratom 2 órával a cikk megírása után.

Azóta megtudtam, hogy a kisfiút, Aylan Kurdi hívták. Három éves volt!

Hát, tudjátok ég a szemem, mint a franc… és nem is tudom mit érzek, ürességet, nem tudom, előbb idejött a fiam, nézte a képeket és megkérdezte mi történt a kisfiúval…hazudtam, de láttam rajta, hogy nem tudtam átverni!

11988587_1628950397354088_1909800567974565535_n

…és tudjátok mi a legdurvább? Olvasom a megosztások alatt a véleményeket és vannak olyan magyar nyelven írt vélemények is, akik a szülők felelőtlenségét emlegetik, és olyanok is, akik csak annyit írtak, “eggyel kevesebb”.

11990686_1221803104512151_5506883808498859105_n

Engem most ért utol igazából a szír háború, basszus, egyszerűen  nem engedhetjük meg, mi magyarok, hogy a kormányunk így bánjon a menekültekkel, emberekkel! Kötelességünk fellépni ez ellen a kirekesztő és gyűlölködő politika ellen!

Hozzászólások:

16 thoughts on “Ó, a nyomorult életbe?”

Comments are closed.