Amikor egy kapcsolat elkezdődik, mindkét félre rászáll a „rózsaszín köd”, ilyenkor gyakorlatilag megvakulunk, észre sem vesszük párunk gyengepontjait, csak a pozitívumokat. Ám amikor ez a függöny lehull, sokszor egy teljesen más emberrel találhatjuk szembe magunkat. Ideig-óráig lehet álcázni az önbizalomhiányt, de egy idő után kibújik az a bizonyos szög a zsákból. Adódhat gyermekkori traumából, iskolai szituációkból, családon belüli elnyomásból, munkahelyi gondokból, de sokszor mi magunk meg sem tudjuk fogalmazni, miért érzünk így. Ilyenkor általában saját magunkat emésztjük, nem szeretnénk párunk tudtára adni, hogy belül nem vagyunk elégedettek önmagunkkal, gyakran szégyelljük is a külvilág előtt. Pedig egy párkapcsolatban nincs helye takarózásnak, csakis az őszinteségnek.

Ha úgy érezzük, nem vagyunk szerethetők, csak púp vagyunk a másik hátán, sokszor alaptalanul túlzott féltekénységbe hajszoljuk magunkat, hiszen úgy látjuk, párunk csak szebb, okosabb, ügyesebb társat kaphatna nálunk, és a legártatlanabb helyzetre is túlzottan reagálhatunk. Ezzel elüldözhetjük magunk mellől párunkat, hiszen ő csak annyit lát ebből, hogy nem bízunk meg benne, pedig igazából ilyenkor a magunkba vetett bizalommal van a probléma. Előfordulhat, hogy ha dicséretet is kapunk partnerünktől, egyszerűen nem hisszük el, legyintünk, hogy „ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan”! Ez, lássuk be, elég idegőrlő lehet az önbizalmat tálcán kínáló félnek.

Problémát jelenthet, ha az utcán, vagy akár filmben egy szemrevaló ellenkező neműre terelődik a párunk figyelme – pedig ezt egy normál önbizalmú ember a helyén tudja kezelni, hiszen nem véletlenül választott minket a kedvesünk. Fokozott féltékenység jelentkezhet az exek felé, mert egykor beléjük is szerelmes volt. Sajnos felmerülhet az az érzés is, miszerint őt jobban szerette a partnerünk, pedig ez teljesen alaptalan felvetés, a kapcsolatuknak nem véletlenül lett vége, ez már a múlt. Ha esetleg tudjunk partnerünk jelszavát a közösségi oldalakra, képesek lehetünk naponta akár többször ellenőrizni, kivel beszél, mit csinál, esetleg számítógépében gyanús dolgokat keresve a háta mögött tevékenykedni, ami nem elég, hogy nem tisztességes dolog, de emiatt párunk már komolyan meg is haragudhat ránk, méghozzá joggal.

Mint látjuk, ebbe a féltékenykedésbe párunk is beleőrülhet, hiszen úgy érezheti, bármit csinál, azzal soha nem leszünk elégedettek. Sajnos ez az érzés sok kapcsolat végét is jelenti, ami még egy csapás az önbizalom hiányos fél lelkének, aki lehet, hogy soha többé nem lesz képes megbízni senkiben.

A legegyszerűbb megoldás az, hogy leülünk őszintén, nyugodtan megbeszélni a problémát, hogy erről nem ő tehet, csupán mi harcolunk belül önmagunkkal. Sokan képesek lehetünk egy lelkizős beszélgetéssel átlendülni ezen a nehézségen, ha partnerünkre találunk abban, aki segít kilábalni ebből. Segíthet egy teljes megújulás, kívül-belül: új ruhatár, sminkek, és nem utolsó sorban a párunk, aki most már, hogy tisztában van az okokkal, átlátja a helyzetet, és tudja, miben kell segítenie. Reggel szebbnek látjuk magunkat a tükörben, jobban kezdenek állni a ruháink, és nem utolsó sorban kezdjük elhinni a dicsérő szavakat, amelyeket kapunk. Ám ha így sem sikerül, tanácsos szakembert felkeresni, aki támogat minket a változásban, amivel rendbe hozhatjuk kapcsolatunkat. Nem szabad elkeseredni, csak rá kell jönnünk, nem véletlenül becsülnek meg minket, mi is képesek vagyunk annyi mindenre, mint a körülöttünk élők, akikre eddig csak irigykedtünk!

Hozzászólások: