Netbulvár

Levél egy anorexiás lánynak

Azért írom ezt a levelet most Neked, mert láttalak. Látlak hétről hétre, nézlek, szemléllek, érzem az aurád is. Mert érzem. És azt érzem, hogy gyönyörű vagy. Sugárzó, fantasztikus, erős, csinos, minden porcikájában gyönyörű testű és lelkű Nő. Így, nagybetűvel.

De sorvadsz. Sorvaszt az emberek vélt véleménye, a múltbéli sérelmek, az iskolai emlékek a csúfolódó osztálytársakról, az anyád szavai, a párod elégedetlensége? Nyesegetik csillogó, tiszta tollú angyalszárnyadat a divatmagazinok torz képei, az irreális elvárások, a drogot reggeliző és cigarettát ebédelő szupermodellek önfenntartásra és reprodukcióra is képtelen fizikuma, melyet etalonnak kiált ki a világ. Letépi a szépséges fejedről a glóriát a környezeted, a támogatás hiánya, a maró, savas társas magány, az ugyanolyan napok ólmos terhe.

De kérdem én: hagyod? Miért hagyod? Miért engeded a jelentéktelen, a fontossági sorrendben kizárólag saját magad után következő embereknek, hogy ezt tehessék, s meg is tegyék Veled? Mert ők megteszik. Ha engeded, hogy felfaljanak, fel fognak falni. Megölnek. Megölnek úgy, hogy egy csodát fognak ezzel csendben lefojtani, hurokkal.

TE NEM EZT ÉRDEMLED! TE NEM VAGY ERRE MÉLTÓ ÉS ERRE HIVATOTT. Te egy kincs vagy. Érték a lelked és elméd, szentély és templom a tested. Szeresd. Tiszteld, ahogy semmit az életben. Mert ez a kis húsdarab adja Neked azt a drága életet itt a Földön, amiben annyi boldogság, siker, szeretet, szerelem, tébolyult öröm, szívmelengető perc és termékeny tett rejlik. Az Élet végigszórja ezekkel az utad, csak fel kell szedegetned, s egyenként megölelni őket. Magadba ölelni, beszívni mélyen. Erre való vagy Te.

Senki és semmi nem formálhat jogot arra, hogy tönkretegyen. Hogy bemattítsa kilátszó csontjaiddal az egészséges csillogásod. Hogy képzelheti bárki is, hogy erre vetemedhet? Soha, soha ne higgy senkinek, aki ezt akarja beléd beszélni, aki szerint ennyit érsz! Hazudik. Soha ne hajtsd le megadóan a fejed, melyen olyan bájos arc pihen, amit megmutatnod kell a világnak, nem pedig komplexusokkal megrakva lesütni.

Hogy merészeli bárki is szájára venni a külsőd?? Hogy merészeled elhinni a negatív kritikát? Tudod, mit? Pusztuljanak. Hulljon el mind attól a zavarodott szégyentől, ami láttodra átitatja őket, mikor ráeszmélnek, micsoda erős unikornis formálódott az évek alatt! Született ez a csodalény abból a görcsökkel teli kislányból, aki ugyanezzel a zavarodott szégyennel kelt és feküdt sok éven át, míg ők beleverték a gúnyt, a mérgüket.

Akard azt, hogy megdöbbenjenek! Akarj kiteljesedni, merj dögös nő lenni, mutasd meg Magad! Nem övék az öröm, a diadal és a győzelem évek múltán, hogy ?Igen, jól kicsináltuk a kis csődtömeget!?. Neeem? Ez a diadal a Tiéd. A Te győzelmed, ha szeretnéd. Ha teszel érte. De elsősorban önmagadért tegyél érte. Mert Te vagy az első, és aki mást állít, attól menekülj, abban kételkedj!

Én teljesen biztos vagyok benne, hogy képes vagy rá. Képes vagy föléjük emelkedni, és olyan orbitális pofont kiosztani nekik a példáddal, amit egy életen át nem felejtenek el. Régi osztálytársak hűlnek majd el, hálátlan volt férjek verik majd fejüket a falba, kőszívű anyák gondolkodnak majd el ágyukban, ha senki sem látja őket, azon merengve: ?Ez a lány megcsinálta! Mégis, minden nehézség és bántás, az összes fájdalom és csalódás ellenére ez a lány a maga javára fordította a gyötrelmeket, megszenvedte és újjáépítette magát belőlük. Most pedig erősebb, mint bármelyikünk, aki régen eltiporta vagy nem figyelt rá eléggé, s nem becsülte meg.?

Ez a lány vagy Te. Nem a fonnyadó, beteges csontváz, nem az erőtlen félember, nem. Én tudom. Azért írom mindezt most Neked, hogy emlékeztesselek rá, az Életre és a kincsre, amit Magadban hordozol, amit elnyomsz ilyen érdemtelen hulladékok javára. Hát akarod Te ezt? Elfogadod így? Tényleg beletörődsz, s elveszed a masnival átkötött nyomort a Téged alábecsülők kezéből? Azért írok minden áldott betűt most, hogy Te erre ráébredj. Ha nem érezném, hogy képes vagy a boldogságra és büszke, örömteli létformára, nem kezdtem volna írni Neked.

Jegyezd meg: senki nem becsülhet le Téged. Senki nem nézhet le, senki nem uralkodhat Rajtad a jóváhagyásod nélkül. Rázd le ezeket a béklyókat, és repülj! Szeresd Magad! Imádd a tested, mert a Veled elhitetett gyűlölete semmivel nem fog kijjebb vinni a mocsárból. Csak a szeretet és az egészséges egoizmus, ami újraépít sejtről sejtre, féltő gonddal. Mert megérdemled. Megérdemelsz minden jót, minden tápláló falatot, minden izmocskát, ami ebből a sporttal összekapaszkodva felcseperedik. Ez gyönyörű folyamat, élvezd hát! Senki nem fogja végigcsinálni helyetted a királylánnyá válást. Ez ajándék, és a Tiéd. Ezt fogadd el, ne az ütlegelő szavakat.

Kelj fel szépen a padlóról, rázd meg Magad, acélozd meg az elméd! Önmagadnak Te legyél az első, és az átélt örömöket, az egészséges élet hatását, a pozitívan énközpontú új életed minden impulzusát forgasd vissza azokba, akiket szeretsz és akik megérdemlik. Sugározd majd rájuk a fényed, mert ezt a fényt csak és kizárólag úgy szerezheted meg, ha szereted tested-lelked, megalkuvások nélkül.

Légy boldog. Egyél. Mozogj. Nevess és őszintén beszélj. Mondd ki a célszemélyeknek, ami bánt, dicsérd és öleld meg azokat, akik rászolgálnak. Főzz jókat! Edd meg, nyalj bele, kóstolj, morzsálj, ülj neki módszeresen, kutasd a jó táplálékot, töltekezz, hallgasd, ahogy örül a tested! Ez jó. Ez az Élet.

Hiszek Benned. Hallod?