Hogyan tűnik el észrevétlenül a szenvedély a párkapcsolatokból?

Közhely, hogy a tartós kapcsolatban élő férfiak keveslik a szeretkezést otthon. Vajon mi az oka annak, hogy a párok többségénél már a heti egy akció is ritkaságszámba megy? És miért a nő az, aki látszólag ragaszkodik a partneréhez, de nem engedi magához a férfit?

Minden városi legenda ellenére, mi férfiak egy idő után, baromira unjuk a csajozást. Abban az értelemben elsősorban, hogy minden új partnernél be kell dobnunk magunkat, eltáncoljuk a násztáncot, aztán jönnek a szürke hétköznapok, konfliktusok, elvárások. Eljön az idő, amikor megállapodnánk egy olyan valaki mellett, aki hosszú távon is elviselhető, és hosszú távon elvisel minket. Ugyanakkor bár a keresgélési fázisban érdekesebb a szex, számszerűleg ritkább, mint egy tartós párkapcsolat első 1-2 évében. Ebből következően minden férfi úgy vág bele a házasságba, vagy az élettársi viszonyba, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű szexuális aktusban lesz része. Mégis pár év után már éhkopp van. Miért? Elkerülhető ez? Hogyan?

vonzero-540x280

Nem akarom a felelősséget teljes egészében a női nemre terelni, ezért először a dolog férfi oldalát mutatnám meg. Adott tehát egy férfi, aki együtt él párjával. Egészséges, nem túlhajszolt, nem stresszes. A partnerét szereti. Mégis a varázs, hogy bármikor felteheti a konyhaasztalra és sikítós orgazmusokat okozva megdughatja, már nem opció. Miért? Hát pont azért, mert bármikor megtehetné. Már nincs benne kihívás. És akkor jön a kényelmesedő funkció. Most nem kezdeményezek, mert a kedvenc sorozatom megy a tv-ben, most inkább sörözök a haverokkal, most inkább pornót nézek a neten. Pedig a szexben csak most van. Ha azt mondom majd holnap, akkor nem tudhatom, hogy holnap nem e következik be egy olyan körülmény, ami miatt holnap sem lesz aktus. Mindezt pedig úgy csináljuk, hogy nagyon is szeretnénk azt a szexet, csak nem így, hanem úgy, hogy levadásszuk a becserkészett nőstényt, de az otthonülő mindig elérhető barátnő/feleség ezt nem tudja produkálni. Vagy mégis?

Itt áttérnék a női szerepre. Itt is megfigyelhető a hasonló elkényelmesedés. Megvan a férfi, már nem kell a figyelmét felhívni, már nem kell a szexuális energiáit lekötni. Különben is Béla mindig ugyan úgy mozog az ágyban. Nehogy megmondjuk neki, hogy mit szeretnénk és hogy. És ami legfontosabb, a világ összes kincséért sem kezdeményezzen a nő, mert az nem szokás. Béla találja ki, olvasson az apró jelekből, mikor kell csak összebújni, mikor szexelni, mikor nyalni, mikor elfenekelni. Ekkor már beindul a felek között az eltávolodás. Béla a cseh swinger pornóra izgul fel, Gizi meg a kollégájának péniszéről álmodozik.

Aztán ott van minden, ami a szex ellen dolgozik egy kapcsolatban. A gyerek (Erről majd egy külön posztban kifejtem a véleményem), a család, a munka, a háztartás, a stressz. Ha nem állunk tudatosabban a saját nemi életünkhöz, szinte észrevétlenül számolódik fel.

Mi a megoldás? Nos, triviális, mint minden az életben. Kommunikáció, idő és energiaráfordítás. De ez csak a folyamat elején működik. Ha már egymáshoz sem érnek a felek, nem érdemes húzni az igát, hiába van közös hitel, közös ház, közös gyerek. Ha viszont még megvan az alap vonzalom, akkor el kell felejteni a rózsaszín álmokat a mindig tökéletes és spontán szexről. Teljesen tudatosan kell a másikra időt szakítani, energiát tartalékolni, és mindezt úgy, hogy ne felejtsük, a szex egy játék, mégpedig egy nagyon élvezetes játék, amiben sokat megtudhatsz a partneredről, de még többet magadról. Játszunk sokat!!!

Hozzászólások: