Ezeket az érzéseket csak azok a barátok ismerik, akik távol élnek egymástól
“A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.” (Pam Brown)
Egy barát legfontosabb jellemzője, hogy mindig ott terem, amikor a másiknak szüksége van rá. De mi van akkor, ha a barátok különböző városban, esetleg országban élnek? Hogyan tartható fenn, egyáltalán fenntartható-e így egy kapcsolat? Ha igaz kötődésről van szó, akkor igen. És megéri, nagyon megéri. Még akkor is, ha egy ilyen furcsa távkapcsolatban élők pozitív és negatív élményekkel is egyaránt “gazdagodnak”.
Íme a tapasztalatok, amiket csak azok a barátok élhetnek át, akik távol vannak egymástól.
1. Az érzés, amikor hosszú idő után végre látjátok egymást, felbecsülhetetlen. Ilyenkor még az ölelés is fájdalmasan erős – szó szerint.
2. Az idő, amit együtt töltötök – legyen bármilyen rövid is – egyszerűen varázslatosan értékes. Újra magad mellett tudni a másikat, végre személyesen beszélgetni, együtt nevetni, együtt LENNI. Hihetetlen boldogság.
3. Mivel tisztában vagytok vele, hogy egyhamar nem tudtok majd újra találkozni, arra koncentráltok, ami valóban számít, nem fecsérlitek el az időt semmi fölösleges bolondságra.
4. Azt azonban senkinek sem kívánod, amikor tudod, hogy szükséged lenne a jelenlétére, mégsincs ott. Ilyenkor csak az emlékekből lehet táplálkozni: visszagondolni, mit is tett érted, amikor ugyanígy padlón voltál és nem városhatárok választottak el titeket egymástól. Csak maximum egy-két buszmegálló.
5. A vágy, hogy tökéletesen normális tevékenységeket csinálhassatok együtt: elugrani vásárolni, elmenni sétálni, beülni kávézni. Vagy egyszerűen csak összefutni egy fél órára.
6. Az interneten keresztül folytatott beszélgetések személytelensége…
7. …de cserébe a tudat, hogy ő mindig igyekszik minél hamarabb válaszolni neked – és te is neki. Ha máshogy nem is, így legalább nonstop ott vagytok egymásnak.
8. Az a gyermeki rajongáshoz hasonló érzés, amikor meglátsz róla egy új fényképet, és megállapíthatod, hogy jól van, változott-e valamit, új és szép dolgok történtek vele.
9. A jóleső kényszer, hogy a kelleténél többször kifejezd, mennyire hiányzik neked, vagy azt, mennyire örülsz, hogy még mindig “magad mellett” tudhatod.
10. A búcsúzás viszont soha, de soha nem lesz könnyebb, csak egyre fájdalmasabb…
11. …és ilyenkor mindent és mindenkit utálsz, amiért pont a te barátod él ilyen távol tőled.
12. Ugyanakkor eszedbe jut, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen jó barátod van és hálát adsz érte, hogy a kapcsolatotokat a távolság sem teheti tönkre.
