Életemben nem szégyelltem még magam annyira
Előre szólok… hosszú lesz.
Április végén teherbe estem. Boldogok voltunk férjemmel, mert mindketten gondolkodtunk már a gyermekvállalásban. Kb. 8 hetes terhes lehettem, mikor kiderült egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. Igyekeztem körültekintő lenni és kérdezni, amit csak lehetett, de ?ki?választott nőgyógyászom (sokéves tapasztalatából kiindulva) nem volt bőbeszédű, mondván, hogy majd mindent megtudok szép sorjában, mire hogyan kell figyelnem.
Történt egy délután a 11. hétben, hogy egy erős vérzésem lett, minek következtében egy tárgyalás kellős közepén vérben úszva a férjem vitt el orvoshoz. Akivel már történt ilyen, tudja, hogy… szó szerint “megállíthatalan”a folyamat… az orvos megnézett, megnyugtatott, hogy hematómám van, szerinte feküdnöm kellene, mert a terhesség veszélyes lesz így, viszont táppénz nem sok lesz, mit akarok, döntsem el. Szerinte írassam ki magam, szigorú fekvés és pihenés javasolt, egyéként minden rendben van a picivel. A legnagyobb örömünk az volt, hogy aznap kaptam egy kis képet a babáról és hallhattam első szívverését élőben is. Volt kézzel fogható bizonyítéka babóca létezésének.
1 hétig feküdtem otthon, mikor visszarendeltek kontrollra, akkor már kezdett csillapodni a vérzés is. Aznap ért az első sokk, miszerint kiderült, a magzatom már kb. 1 hete halott! Elvetélt, ez van! Nyugodjon meg, másokkal is történt már ilyen! – közölte az orvos szenvtelenül.
Még aznap beutalt a MÁV kórházba, hogy ki kell venni a magzatot, nehogy fennálljon a fertőzés veszélye. 1 órán belül összepakoltam és a férjemmel bementem a kórházba, hogy akkor itt vagyok, jöttem, tessék szíves segíteni. A nőgyógyászom szerint kb. 15 perces az egész műtét és mehetek is haza.
Aznap közölték, hogy nincs szabad hely legalább 1 hétig, és különben is, ez nem így megy. Mondjam meg, hogy kinek a kije vagyok, miért ide jöttem, ki küldött ide, és miért pont ide. Mondtam, hogy ide tartozom területileg, ide utaltak be, ez és ez az orvos. Nézegették a papíromat, aztán hosszas fintorgás és csapkodás után közölték, hogy akkor sincs itt helyem, menjek haza, jöjjek vissza éhgyomorra másnap reggel. Férjem másnap reggel visszavitt, közel 2 órát várakoztunk türelmesen, mikor az aznapi orvos megkérdezte, hogy: Mondjam meg, hogy kinek a kije vagyok, és miért ide jöttem, és ki küldött ide, és miért pont ide? Ugyanaz a válasz, mint előző nap. Hely nincs, menjek haza, talán jövő héten jöjjek vissza, monjuk hétfőn, addigra talán az idő is mindent ?elintéz?. Így mentem haza 2. nap is, teljes feszültséggel, idegeskedéssel, hogy mit kell(ene) csinálnom, és mit nem, de arról senki nem tájékoztat, hiába kérdezek, csak várjak türelemmel.
3. nap a nagynéném (aki a Bajcsy-ban dolgozik) intézett az egyik kollégájával egy befekvést 7:00-re, menjek éhgyomorra, és mindjárt túl is esek az egészen. Jó. 3. nap reggel bejelentkeztünk a recepción, vártunk türelemmel. Kb. 3 óra várakozás és éhezés után próbáltuk megkeresni az orvost, mire közölték a nővérek, hogy a doktor úr ma nem is dolgozik, de felhívják, beszéljek vele. A doktor úr közölte, hogy ő éppen a telkén van, legyek szíves keresni valaki mást az osztályról, mondjuk dr. XY-t, ő biztos tud segíteni. Meg is találtuk a folyosón, férjem illedelmesen bemutatkozott, elmondta, hogy jártunk és, hogy őt ajánlották, hogy segítsen nekünk. Dr. XY fennhangon elkezdett velünk ordibálni, hogy mit képzelünk mi, kinek a kije vagyunk és miért pont őt zaklatjuk ilyenekkel, és nem ér rá más betegeivel foglalkozni, és különben is neki annyi munkája van, üljünk le, majd ha valaki ráér, ránk fog nézni!
Meg mondom őszintén, életemben nem szégyelltem még magam annyira, mint akkor reggel. Minden szempár minket nézett, majd elsüllyedtem szégyenemben. Hazamentem, és annyit mondtam a férjemnek, hogy elmegyek dolgozni, talán az idő majd mindent megold. Még aznap éjszaka megindult a spontán vetélés (szerintem az elmúlt 4 nap idege gyűlt össze), kb. 3 óra szülési vajúdás után (amit ismételten senki nem mondott, hogy milyen lesz és mit kell ilyenkor tenni!), felhívta a férjem a mentőket, akik kétszeri telefonálásra sem jöttek ki, mondván, hogy oldjuk meg a bejutást valamelyik kórházba, mert ez nem sürgős eset. Értem én, de a férjem meg nem egészségügyi szakember, hogy tudná, mit kell egy össze-vissza vérző, a görcstől földön fetrengő felességgel csinálni ilyen helyzetben. A válasz, vigye be valahova gyorsan, mert ez vetélés lesz. Köszönjük.
Beestünk éjszaka fél 12-kor a MÁV kórházba, ahol a recepción kb. fél óráig várakoztattak egy általunk kért tolószékben (mert nem gondolták, hogy szükségem van rá! ? pedig látható jelei voltak annak, hogy a görcsöktől lábra állni nem tudtam, négykézláb másztam ki az autóból), mivel ügyeletes orvos valahol éppen valakit ápolt. Ok. Azalatt faggatták a férjemet, hogy miért ide jöttünk, ki küldött minket ide… no comment.
Felvittek a nőgyógyászatra, ahol újabb jó fél órát ültem a saját ?piszkomban?, mivel nem tudnak velem most mit kezdeni. Majd betoltak egy szobába, ahol az orvos egyből azzal kezdte, hogy ettem-e mostanában valamit. Igen. Miért? Mert nem gondoltam, hogy most azonnal vetélni fogok. Ezért.
Férjem vetkőztetett le és tett tisztába, úgy kellett ?betétet? kérnem magam alá, mert ugye a természet nem foglalkozik a körülményekkel. Egy nővér nem jött be segíteni, mindent a férjem tett rendbe körülöttem, ezúton is ezerszer köszönöm neki, hogy férfi létére olyan dolgokat tett, amit már én nőként szégyelltem.
Miután ?kiürültem?, amit mint mondta az orvos, meg kellett várni, kitisztítottak és befektettek egy terembe (fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, mivel toligáltak össze-vissza és mindenhol sötét volt), infúzióra kötöttek és otthagytak. Kb. másfél óra múlva azt vettem észre, hogy az infúziós tasakban a vérem folydogál vissza, és sehol senki a három ágyas szobában (ennyit arról, hogy helyhiány van). Úgy ahogy voltam, infúzióval a kezemben felkeltem és meztelenül kimentem a folyosóra, hogy nővért keressek, mert nem gondoltam, hogy ennek így kellene maradnia. Szó szerint senkit nem találtam a nővérpultnál, a konyhában, a szobájukban, sehol. Valószínű, hogy volt valahol hívógomb, de gratulálok annak, aki ilyen helyzetben ezt észreveszi… bementem a szobámba, kihúztam a branült, elmentem wc-re, és remegve vártam a reggelt, hogy minél előbb hazamehessek.
Az orvos, aki ellenőrzött, meg is sértődött, hogy miért nem vagyok hajlandó legalább 1 napot bent feküdni, mert akkor ők most ezt nem tudják hogy elszámolni! Köszönöm, tényleg jól esnek ezek a szavak. Délután bementem az orvosomhoz és közöltem, hogy adja ki a táppénzes papíromat, holnap vissza akarok menni dolgozni. Ott meg az asszisztens förmedt rám, hogy ez nem így működik. Miért nem telefonáltam, hogy én időközben elvetéltem (éjszaka 1:00-kor??), mert most neki erre a kórházi napra egy másik papírt kell kitöltenie és most akkor neki ez plusz munka…
Ezek után annyit szeretnék megkérdezni, hogy miért és mire is fizetek TB-t? Miért is kell eltartanom ezt az egész bandát közpénzből? Miért kell hallgatnom minden egyes alkalommal, hogy kinek a kije vagyok és miért ide jöttem??? Miért is akarnak ezek az emberek, ilyen mentalitással ebben a szakmában dolgozni?
Megjegyezném, ha én így viselkednék egyszer is a munkahelyemen vagy az ügyfelekkel, már rég ki lennék rúgva… nem közös megegyezéssel… fegyelmivel.
23 thoughts on “Életemben nem szégyelltem még magam annyira”
Comments are closed.
Üdvözlöm a túlélők körében!Hasonló tapasztalataim nekem is vannak,és ők sirnak a fizetésükért (tisztelet a kivételnek).Meg mennyit dolgoznak,na ja!Engem is rég kirugtak volna! De mondjuk az igaz,amilyen a főnök olyan a beosztott!
Nagyon sajnálom az egészségügyi dolgozókat, hogy ilyen kevés pénzért kell dolgozniuk,de ők választották,vállalták. Emberség az semmi,ezek után menjenek a narancs púpos, cigány, kurva anyuka!!!!!!
üdvözlöma túlélők sorában sajnos nekem is volt hasonló broblémám !ne sajnáljuk már annyira az egészsségügyben dólgozokat mert 3 szor voltam mütve és velem is csunyán bántak aztán mikkormeg kérdeztem hogy mi a gond akkor hogy kevesen vannak mikkor ökezt választoták akkor !!!!!!!!!!!!!!!!!!! az én szakmámban nem sajnált senki !szakács
nekem pozitív tapasztalatom volt a kórházi dolgozókkal tíz éve mikor elvetéltem én is!mindenki nagyon kedves volt a nővér külön olyan szobába fektetett ahol nem voltak kismamák!csak azért írtam ezt meg, mert vannak lelkiismeretes dolgozók is az egészségügyben !ez az esztergomi Vaszery Kolos kórház nőgyógyászatán történt!
Igazából mindenkinek az lenne a legjobb, ha az ilyen kiábrándult, megcsömörlött egészségügyi dolgozók elmennének külföldre. Ott egyfelől jobban megbecsülnék őket, másfelől viszont össze is kapnák magukat rögtön, ha nem akarnak kirúgást/fegyelmit, mert ilyen tahók a betegekkel. Itthon meg ez által elfogynának, csak a magánorvosok maradnának, ők meg ugye a nagyobb piacot mindenféle árcsökkentéssel, akciókkal fogják megszerezni (ez nekünk jó!) és így egy újabb komcsi zsákutca, az állami egészségügy el tudna tűnni a föld színéről, így nem lehetne adót szedni rá (vagy legalábbis igencsak kilógna a lóláb) és ami a legfontosabb: a magánkórház meg nem fogja a cigókat meg a csöveseket a mi pénzünkön gyógyítgatni 😉
Nagyon sajnálatos eset,s ez mind Magyarországon,nem Kárpátalján.Mire esküsznek fel akkor az egészségügyi dolgozók,ha ilyen a hozzáállásuk.
Az a véleményem, hogy senki nem kényszerítette őket a fejükhöz tett fegyverrel , hogy ezt a szakmát válasszák. Nem becsülöm le őket, de az emberséget sem szabadna elfelejteniük.
Érdemes elolvasni és szégyenkezni az illetékeseknek, szégyen, ami egyes helyeken folyik… Sajnálom a hölgyet remélem sikerül túltennie magát ezen a szörnyűségen. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, felháborító
Ezt a szét..szott egészségügyet valameddig még a lelkiismeretes dolgozók tartották össze, de mostanra már ők is feladták. Sokan kimentek külföldre, sokan munkahelyet váltottak, most talán takarítanak valahol és sokan belerokkantak. Mostanra csak a gyalázatos alja maradt (tisztelet a kivételeknek, mert ismerek még ilyet). Szerintem ez nem a pénzről szól, nem azért van ez mert kevés a pénz, mert máshol is kevés a pénz. Eddig fajult a népbutítás, a nyomifonokkal, a szerezd meg minddel, a hihetetlen ajánlatokkal és ígéretekkel, a gyönyörű cukormázas csillogó csomagolásba rejtett semmivel. Az emberek életében egyre halmozódnak a problémák és azt mondják a nagyfejűek, hogy 2-3 problémát még tudunk kezeni, de annál többtől besokkolunk. Hát kérdem én Magyarország lakossága hol van már az életében adódó, épp fennáló 2-3 problémától??? Fényévekre!!!
De bármit csak az emberségünket ne adjuk, azt kell észrevennünk, hogy minél nagyobb a baj, annál inkább csak egymásra számíthatunk és itt nem csak a szoros családra gondolok. Magyarok vagyunk, egymáson kell segítenünk. Ha kell szép szóval, ha kell szelíd erőszakkal, de nyissuk fel egymás szemét és még így is lesznek olyanok akik remélem csak ideig-óráig “menthetetlenek”.
Szörnyű volt ezt olvasni, amin ez a hölgy végigment, épp ezért mi ne keményedjünk meg, sőt pont ezért, pont most kell az, aki még meg tudja mutatni mi az emberség és igen a szeretet, mert aki tud szeretni, az nem tud embertelen lenni. Ha kell így is segítsünk egymásnak. Türelem és egy egy jókor kimondott szó az arrogáns hozzáállást is megváltoztathatja. Nem gondolom, hogy ebben a helyzetben, ennek a hölgynek kellett volna még bocsánatot kérnie. Én csak azt mondom kezdjük el és ahol csak lehet mutassunk példát emberségből, de azt szeretném ha mindenzt legelőszőr a honfitársainkon és a hazánkon kezdenénk!
Sok szeretetet kívánok mindannyiunknak! 🙂
Hát, ez igen!
hmm… az első 2 vetélésemnél teljesen simán megoldották, mert már vérzéssel másnap felvettek és ki is tisztítottak. Viszont a 3. alkalommal még nem volt vérzés, csak már nem volt szívhang és a baba is csak 5 hetesnek tűnt a 8. hétben ezért másnapra berendeltek tisztításra soron kívül. Természetesen éjféltől nem enni, nem inni, július kánikula… igen én valakinek a valakije vagyok és külsősként még dolgozom is a kórháznak. reggel 7.-től 11-ig a kutya sem nyitotta rám az ajtót! vártam sorsomra, pityeregve, sírva, hogy ez sem sikerült. Azután egy ismerősön 1/2 órára beült mellém vigasztalgatott és megmondta, hogy várni kell, mert nincs altatóorvos. jó hát várok. Azután már én kezdtem érdeklődgetni, hogy mi lesz velem, mert rohadtul ki voltam száradva, féltem, hogy megint nem találnak majd eret az altatáskor. Közölték velem, hogy ma nincs műtős nap a nőgyógyászaton, az altatóorvosok a tervezett műtéteknél vannak, habár most volt egy császározás, ahhoz felszaladtak, de du. 2 előtt biztos nem tesznek velem semmit! már 12 órája nem ittam!!! Megkérdeztem mi lenne ha hazamennék? mondták rendben, jöjjek vissza 2 nap múlva, akkor leszenek a tervezett műtétek tuti elsőnek én megyek majd. így is történt, de az a 2 nap annyira megviselt, hogy azóta is felzaklat, ha ilyesmit hallok, vagy olvasok. Azóta persze már volt ott (mármint a kórházban, mert a késői babáról már lemondtam…) pozitív tapasztalatom is, de hát az ember a rosszat nehezebben felejti el. Kívánok neked sok erőt gyászodhoz és mielőbbi sikeres babavárást 🙂
Mindet kibasznám a hatarba a foldekre dolgozni mert ezek nem valok mashová!!!!!majd aztan meg becsülnék. A munkájukat meg az emberekkel való. Banást!!!!
Szomorú ? Nem ! Ez sokkal több annál ! Persze tudom én, állandóan a pénzről van szó pro és kontra. Igaz, mondjuk én sem és még nagyon sokan nem voltunk túlfizetve, ennek ellenére maradéktalanul el kellett végezni munkánkat. Pedig nem is az egészségügyben dolgoztam, ahol ugyebár életekről van szó. Arról már nem is beszélve, mi lenne egy katasztrófánál netán háborús helyzetnél ? Rá sem merek gondolni ! Van itt egy fontos dolog, amit sokan elfelejtenek ! EMBERNEK kell, kellene maradni !!!
A férjed kicsit gyenge jellem! én olyan balhét basztam volna hogy 5 orvos termett volna ott az tuti!kezdtem volna a korház szétverésével..ami azért adott volna egy kis hangot a dolognak…
Mondjuk a férje helyett már leütöttem volna az összest
Ezt a kérdést én is többször feltettem már magamban!
Én ezt nem hiszem el hogy egy elhalt magzattal hazamegy visszamegy stb. Ilyen nincs
Sajnos én is tudnék mit mesélni! Biztos vannak kivételek de hogy nem szabad orvoshoz menni az holt biztos . Magasról leszarnak azt hiszik az ember azért ment oda mert nincs jobb dolga. Én a kettes számú női klinikáról tudnék olyat mesélni,hogy csak na! Hát akkor voltam utóljára orvosnál. Ennek 7 éve.
…ez szégyen! -ebben az országban már minden úgy el van …tolva… ahogy van, kocsistól, lovastól!!! 🙁
És ezek elégedetlenek a fizetésükkel!! Tisztelet a kivételnek!
Azért mielőtt itt a pokolra kívánjuk őket, gondoljunk bele hogy manapság miért nincs pályakezdő egészségügyi dolgozó. Korábban volt benne lehetőség, a kormány szarik rá igazából. ?s a MÁV kórházról csak annyit, hogy ugyebár az Magyarország “elit” katonai és köztisztviselői kórháza ( főleg a kedvenc politikusainké ) és ott azért rendesen elvannak ám szálva maguktól a dolgozók. Meg a nőgyógyászaton azért a legtöbb orvos el?g paraszt….
Ez szégyen a mitátkelet élnie ez az egéségügy szégyene a mitt csináltak önel.a férjének meg minden tisztelett az övé kevés férfi ijen a párjával
Egyszerűen köpedelem amit egyes orvosok és nővérek megengednek maguknak. Tisztelem azokat akik annyi pénzért minden nap bejárnak dolgozni és mindent megtesznek a betegekért,de az itteni orvosokat akiket megismertem miota babát szerettem volna és miota babát várok az anyjukba küldeném el. Azt mondják nem lehet, de okot sosem mondtak, aztán mikor sikerult a volt orvosom miadt majdnem elvetéltem 3 honaposan, mert nem volt képes még vért se venni pedig mondtam neki hogy érzem, tudom hogy babát várok, azt mondta az nem baba hanem ciszta és fogjam fel hogy nem lessz gyerekem ne idegesitsem a hülyeségemmel, és beutalt 2oldali petefészek műtétre és szurkálta az injekcioit. Ott hagytam , kerestem egy másik orvost , de 6 honaposan azt hittem megnyiltam mert annyir fájt minden mozdulat. 2 hét korhaz ahol semmit sem csináltak velem az ég világon , ugy vizsgált meg a két doktor hogy napokig véreztem ülni wc re járni kinlodás volt. Amikor megkérdeztem a haza engedésem napján hogy mégis mitol fáj ennyire azt a választ kaptam szo szerint attol a dokitol aki vizsgált hogy nem kell minden szarral ide jönni, milyen dolog az hogy ide jon csak azért mert kicsit nyilal.. megjegyzem az ágybol is sirva keltem fel ezért mentunk dokihoz..