EGY EMBER HIRTELEN MEGHALT. EGYSZER CSAK MEGPILLANTOTTA AZ ISTENT, AHOGY KÖZELEDETT EGY BŐRÖNDDEL A KEZÉBEN
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
– Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
– De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
– Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
– És mi van a bőröndben?
– Minden ami a Tiéd volt.!
– Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
– Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
– Akkor az emlékeim?
– Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
– Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
– Akkor a barátaim, a családom???
– Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
– De a feleségem, és a gyerekeim???
– Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
– Akkor a testem???
– Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
– Akkor a lelkem?
– Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
– Soha nem volt semmim???
– De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
