Amikor még a rádió lábon járt… Kisbíró volt a munkakör becsületes neve. Akár apáról fiúra is szállhatott ez a…
Amikor még a rádió lábon járt… Kisbíró volt a munkakör becsületes neve. Akár apáról fiúra is szállhatott ez a hivatás. A fizetés rendkívül alacsony volt körülbelül fél éves szolgálati idővel. Legalábbis faluhelyen és köszhírré tette:
„Köszhírré tétetik, hogy a vásárálláson a Mázsaháznál a gyüvő hétön ebótás eszközöltetik. Aki a pógármestör úr urdéját nem vöszi komolyan, aszt bírság alá vonnyák, miszörint két korona kutyapizt köll, hogy kiizzaggyék. Továbbá mindönki tudomására hozatik, hogy a Légrádi-féle székbe ócsó hus Susánba a Sugár ucca egy alatt. Aki önni akar, a’ vögyön belüle… Ujfönt a Bitangakólba egy kóbor ártányt hajtottak be. Igazolt tulajdonosa átvöheti az akolgazdánál, Topa Szappanosnál.” – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961); Papp József: Téli-nyári kisbírák (Múzeumi Kurir, 1974); Varsányi Péter: Utcák, terek, vásárok hírmondója. Somogyi-könyvtári műhely (Szeged, 1974).
Ti még emlékeztek? Nyomj egy lájkot, ha igen! 🙂
Hozzászólások: