A gyerekek miatt egy szabad percem sincs, jó lenne ha végre felnőnének már… Egy anya megható gondolatai!
Amikor hazamentem az újszülött lányommal, a nagyobb testvérei mindig azt mondták, hogy sír, furcsa illata van. – Anya szükségem van rád!- Megértettem nagy nehezen már.
Valaki éhes, valakinek kell segítenem a cipőjét befűzni, meg kell keresnem a zokniját, meg kell törölnöm az orrát, meg kell öleljem. Voltak napok amikor úgy éreztem, hogy sohasem lesz vége a napnak, ha ez így folytatódik nap mint nap, akkor negatívan hat rám. Egyszer csak az jutott az eszembe, hogy a gyerekeimnek nem rám van szükségük, hanem nekik szükségük van anyára.
Anyának lenni azt jelenti, hogy fel kell kelnem megetetni a gyereket hajnali 4-kor, amikor a legjobban tudnék pihenni, a kisebbik fiam pedig rosszat álmodik, hozzá is fel kell kelnem. Reggel pedig egy kávét iszom és megeszem azt amit a gyerekek otthagytak. Nincs időm a férjemmel beszélgetni, mert a gyerekeim szükségletei vannak az első helyen. Anyának lenni azt jelenti, hogy mindened fáj, de a szíved tele van szeretettel.
Biztos vagyok benne, hogy eljön az a nap amikor már senkinek sem lesz szüksége rám, a gyerekeim családot alapítanak, én pedig az idősek otthonában fogom tölteni öreg napjaimat.
Ők biztosan meglátogatnak engem, de akkor már nem leszek menedék a számukra. Az ölelésem és az anyai puszim már nem lesz különleges a számukra, már nem kell megtörölnöm a cipőjüket és egyéb dolgokban a segítségükre lennem. Magamnak fogok olvasni.
Akkor már nem lesznek hátizsákok, nem kell uzsonnás dobozokat készítenem, biztos vagyok benne, hogy akkor a lelkem sírni fog, mert ismét azt szeretném hallani, hogy anya szükségem van rád.
Örülhetek ennek? Igen még akkor is, ha fárasztó, az Isten anyává tett. Az én felelősségem, hogy gondoskodjak a gyermekeimről. Három napon keresztül a férjem szinte el sem hitte milyen gyakran mondják azt a gyermekeim, hogy anya. Meg is kérdezte, hogy ez minden nap így van? Igen egész nap, minden nap, mert ez az én dolgom, beismerem ez a legnehezebb feladat az életembe.
Mielőtt anya lettem, egy étteremben voltam a vezetője. Szombat este fél nyolckor amikor az étterem tele volt vendégekkel, egyszer csak áramszünet lett, de ez szinte semmi ahhoz képest ami otthon történik délután öt órakor. Az étterem vendégeit össze sem lehet hasonlítani az én álmatlan gyerekeimmel.
Valamikor volt időm magamra, most egy manikűrt megcsinálni sincs időm. A hajszárító valószínű, hogy már nem működik, nem tudok nézőközönség nélkül zuhanyozni. Ránctalanítókrémet kezdtem el használni, ez az anyaságomnak a bizonyítéka. Annak a bizonyítéka, hogy valakinek szüksége van rám ma éjjel. Épp úgy mint a múlt éjjel is.
Hajnali háromkor egy gyerek lépteit hallom, valaki az én szobámba jö, csendben maradok, lehet, hogy elmegy.
-Anya!
-Anya!
– Igen, alig suttogok.
Ő megáll a szemei ragyognak.
– Szeretlek!
Ennyi az egész és elment, visszament a szobájába. A legszebb szavakat suttogta nekem, szeretlek, szeretlek. Egy napon a kicsi fiamból felnőtt lesz és nem fog ilyen szavakat suttogni a fülembe, csak a férjem horkolását fogom hallani. Egész éjszaka nyugodtan fogok aludni, nem ébreszt fel a gyerekeim sírása. Minden a múlté marad, csak azokra a pillanatokra fogok emlékezni amikor nekik szükségük volt rám.
Ne álmodj arról a napról amikor minden könnyebb lesz, az igazság az, hogy a mai nap a legszebb. Egy napon majd lesz időm magammal foglalkozni nézőközönség nélkül. Most megyek mert valakinek szüksége van rám!